Ma van a boldogság nemzetközi napja! Légy boldog Te is!

E nap alkalmából megosztanám veletek a következő megfontolandó történetet:

Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így szólt: - Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?

- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?

- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyerekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.

Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem vőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg, és úgy halnak meg mintha sose éltek volna. - Atyaként mit szeretnél,  gyerekeid mely tanulságot jegyeznék meg?

- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk.

Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magunkat, saját magunkhoz képest legyünk elbírálhatóak. Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége.

Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak. A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni.

El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzéseiket. Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot és mégis két másféle dolgot látnak. Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret.

Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is. Búcsúzásul megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:

- Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük...”

Nagyon szép napot és ne feledd, légy boldog!

Sorsunk urává válni nem egyszerű dolog.
Mindennap és minden órában újra és újra meg kell érte küzdeni.
A fölismerés és a megvalósítás között sok idő van.
Ezt már a gyereknek is mindennap le kell győznie,
amikor nincs kedve iskolába menni,
de egy magasabb cél miatt mégis muszáj neki.
Sőt már előbb is, amikor Énje azt súgja, hogy menni kell.
A gyerek nem veszti el sem derűjét,
sem a győzelembe vetett hitét – de egy felnőtt ember,bizony elveszíti.
Aki sorsának urává akar válni, annak mindennap,

és minden órában meg kell erősítenie
a most már tisztán látó benső énjét,
folyamatosan éberen figyelnie és főleg gyakorolnia kell,
hogy a sok kis győzelemből megtalálja az ügyességét,

az önbizalmát is a végső győzelemhez.
Az emberé mindig csak az lesz, amit sokszor ismétel.